Hello.
Állítólag, a nem konzumidióta embernek igen kevés dolog is elég, hogy boldognak érezze magát. Persze, nem kell feltétlenül nyomorban élnie az eredeti önmegvalósítás ilyen formájához. Embere válogatja. Amikor biztosítási ügynök voltam, helyesebben, befektetési tanácsadó, akkor - az egyébként igen rövidre sikerült - pályám legelején, azt javasolták szakavatott munkatársaim, hogy tűzzek ki magam elé egy célt, s addig ne nyugodjak, míg az meg nincs. Hát, hogy mennyire igazuk lett! Még most sem nyugodtam meg, pedig már rég magam mögött hagytam ezt az egészet. Azért teljesen nem, mert még adót is kell fizetnem. Visszatérve a célhoz, nekem nem volt semmi különös, talán ez volt a baj. Erkölcsi skrupulusaim irtózatos teherként akkor nehezedtek rám igazán, mikor hallottam egy elméletet, miszerint, az antikrisztus egy biztosítási ügynök és egy sakál románcából fog megszületni. Mivel nem volt konkretizálva az ügynök pontos tevékenységi köre, így meg kellett állapítanom, hogy e szempontból igen hosszú ideje veszélyben forog az emberiség. Mit nekünk atombomba! Eszerint vagy a sakálokat, vagy a biztosítási ügynököket kell kiírtani, hogy biztonságban legyünk. Pesze, az is lehet, hogy amit hallottam az marhaság és az emberiség valami más ok miatt leli meg végzetét, én pedig, a hiszékenységem miatt.
De visszatérve a boldogsághoz. Vajon mik a kellékei?
A minap qtyasét végén látom, hogy kapunktól nem messze, egy ismerős hajléktalan asszony telepedett le a házunk előtti padra. Hogy minek köszönhetjük kitüntető figyelmét, mert immár negyedik éve visszatér időnként, hogy egy-két napot eltöltsön ilyen mód a közelünkben, azt nem tudom. Az ő kellékei látásból azt hiszem sokaknak ismerősek. Néhány szatyor holmi, és réteges viseletű ruházat, főleg télen. Hogy ezektől boldog-e, azt nem tudom. Amikor elmentünk mellette, Albi ránézett és farokcsóva továbbcaplatott. Ő hízelkedve hívogatta, mire én mondtam, hogy azért nem működik nála, mert elkényeztettük. Erre azt mondta jókedvűen, hogy neki volt 50 kutyája, és mindet betanította valamire. Mivel nem egyedül voltam, hosszasan nem beszélgettem vele, pedig neki is ajánlottam volna azt a szállót, ami kisegítheti akár huzamosabb időre is azokat, akiknek nincs hol lakniuk. Amikor utoljára beszélgettem egy jóemberrel ajánlva ezt a lehetőséget, akkor megtudtam, hogy az ilyen helyeken lopósak az emberek, verekednek, és büdösek is. Erre nem tudtam mit mondani. Adtam neki némi pénzt. Őt már rég nem láttam. Először a párja, egy nagyjából vele egyidős hölgy kopott ki mellőle, úgy hallottam meghalt 3 éve, egy nagyon hideg téli estén. Lehet, hogy vele is ez történt.
Azt hallottam egyszer, hogy kevés dolog kell a boldogsághoz. Lehet, hogy ezt is kár volt elhinnem. Lehet, hogy csak arra az emberre igaz, aki meg tud maradni a lelkében gyermeknek. Vagy csak az lehet boldog és sikeres aki mindig eléri célját? Egyáltalán van neki?! Mármint célja... vagy ha nincs, akkor már régen belenyugodott, hogy ez van, jobban mondva nincs, minek rágja magát, gyermeklélek ide vagy oda? Ő a felvilágosult vesztes, akinek aluljáróban, vagy remetelakban a helye? Merthogy küzdeni minek, nem vagyok én disznó a jégen! Fene tudja... én pl. szeretek korizni. Nem tudok, de szeretek.
