Hello.
Mai nap egyetlen értékes momentumának, a délután folyamán q-val megtett sétám bizonyult. Azt leszámítva csak szaladgáltam, mint a mérgezett egér. Általában vasárnap szoktam megejteni ilyen hosszabb kóválygásokat.
Szóval.
Van egy jó kis erdő a város mellett. Nem nagy kiterjedésű, alig néhány km2 (négyzetkilométer). Általában vasárnap délutánonként szoktam ott sétálgatni, q-val. Egyszer nagyon kész voltam, s akkor megpróbáltam új időpontot találni a szokásos helyett. Egy szombat este, teljes lehangoltsággal lelkem mélyén volt ez a pillanat. Neki is indultunk kettesben. Azt meg kell említenem, hogy nagyon viharos szél fújt, mínusz volt, és vak sötét. Olyannyira, hogy az első nagyobb terepváltozáskor, mikor is hasra estem, kénytelen voltam közelebb rendelni kisq-t, aki hófehér, és így legalább nagyjából láthattam az ösvényt. Nem lett volna erre szükségem, ha mondjuk egy 10 perces meteoreső kimentett volna. Mondjuk ilyenformán:
www.indavideo.hu/video/meteor_kanadaban
De nem. Eezért volt, hogy meg kellett állnom néhány percre, amikor is q híjján, mer' furt elcsatangol, nem tudtam mi hun van. Hogy minek mentem oda akkor? Hát, amikor az erdő közepén vártam egy kicsit egyedül, akkor ötlött fel bennem ez a kérdés. Talán E.T.-t kerestem, vagy valahanyadik típusú Blairwitch-találkozást. A hangulat visszaidézésére kerestem egy jó részt a Twin Peaks-ből, de csak ezt találtam.
Azért nem unatkoztam, de a másnapom szomorú volt.
Brühühűűű-a-ha-hűűű.
